Fehér Csilla - Integrál Akadémia

A tudatosság jobb, mint a boldogság?

2019-06-28

Az életet mi alakítjuk, saját gondolat- és érzelemvilágunkkal. Amikor rossz dolgok történnek velünk, egy idő után bekövetkezik valami jó is, mert a világ egyensúlyra törekszik. Hogy érhetjük el mi is ezt az egyensúlyt anélkül, hogy a „jó” és a „rossz” végletei váltakoznának az életünkben? Ezt tudhatod meg alábbi cikkünkből.

Nyugalmat és szabadságot keresünk

A spirituális útra tévedt kereső kezdetben azt hiszi, hogy az emberi élet célja a boldogság, amit spirituális gyakorlatokkal el is érhet. Ez azonban nem teljesen igaz, mert valójában a nyugalmat, a harmóniát, a belső szabadságot keressük. Ennek az állapotnak mintegy mellékhatásaként jelenik meg a boldogság, amit mi emberek végső célnak gondolunk.

Mind az önismeret, mind a meditáció a belső békét mélyíti el bennünk. Az önismeretben elfogadjuk saját érzéseinket és befogadjuk a külvilágból érkező impulzusokat. Megtanuljuk tartani a saját határainkat (pl.: nemet mondunk, amikor arra van szükségünk). Elkezdünk tudatosak lenni saját magunkra, a külső és belső szükségleteinkre. Egy ponton ráébredünk, hogy nem is vagyunk olyan rosszak úgy, ahogy vagyunk, és akkor megtörténik velünk a csoda: elkezdjük szeretni önmagunkat.

A tudatosságból születik a szeretet és az empátia

Mit jelent tudatosnak lenni? Vajon azt, hogy annak érdekében, hogy elmondhassam magamról, „tudatos” vagy „spirituális” vagyok, sanyargatom magam és olyan szabályokat tartok be, amikhez valójában semmi kedvem? Ellenkezőleg. A tudatosság ott kezdődik, ahol képes vagyok felismerni, hogy mi a jó nekem. Tisztában vagyok vele, hogy ér szeretni magam, ér odafigyelni a testi–lelki jóllétemre és tudatosan törekszem arra, hogy megadjam magamnak azt, amitől harmóniában és egyensúlyban tudok létezni.

Ha tudatosan figyelek magamra, változtatok az életemen, amikor azt érzem, nem vagyok jól a bőrömben. Megkeresem az okokat és olyan dolgokra cserélem, amikben örömömet lelem. Abban a korban születtünk, amikor az emberiség globális szinten kezdi ezt megérteni. Egyre
többen válnak tudatossá önmaguk és a környezetük számára.

Ennek egyik legfontosabb jele, hogy nőni kezd bennünk az empátia. Ahogy odafigyelünk magunkra, jót akarunk magunknak, ugyanígy elkezdünk odafigyelni másokra és azt szeretnénk, ha nekik is jó lenne. Globális szinten így gondolunk az egész Földre, ahol minden létező felé empátiával és jósággal fordulunk.

Hogyan gyakorolhatjuk ezt a tudatosságot a hétköznapokban?

A keleti spirituális hagyományok évezredek óta tanulmányozzák a tudatot, a tudatosságot és általunk még alig értelmezhető mélységekig jutottak. A meditációban azt gyakoroljuk ki, hogy az érzéseink folyamatos hullámzása mellett, hogyan tartsunk meg egy semleges állapotot? Amikor a gondolatok és érzések elcsendesednek bennünk, eljutunk alapvető természetünkhöz, a belső békéhez, harmóniához és szeretethez. Minél többet időzünk ebben az állapotban, annál inkább átformálja életünket és személyiségünket.

Ahogy meditációban átengeded magadon az eddig cipelt fájó érzéseket, utat engedsz az öröm és boldogság energiáinak. Egy idő után kiegyenlítődnek benned ezek az érzelmek és észreveszed, hogy gyakrabban vagy a stabil harmónia és nyugalom állapotában. Felfedezed, hogy nem csak megjelenik benned a belső béke iránti igény, hanem már meg is tudod ezt adni magadnak. Lassan haza érkezel.

Minél többet töltesz ebben az állapotban, annál inkább simulnak ki körülötted a dolgok. A mély gödrök és mámoros magaslatok állandósult harmóniába fordulnak át, amelyben még megjelennek az érzelmi kilengések, de sokkal kisebb intenzitásban. A nyugalom perceiben pedig becsenget hozzád egy még ismeretlen idegen: az üdvözült lélek szárnyaló, önmegvalósító szabadsága. Ez kezdetben talán csak pillanatokig tart, de ha egyszer meglátogat, örökre tudni fogod, hova vezet az utad.

Jelentkezz az Integrál Akadémia szeptemberben induló integrál pszichológia képzésére és mélyítsd el magadban a tudatosságot a pszichológia és spiritualitás integrációjával!

logo