Pár hónapja azt álmodtam, hogy női amuletteket készítek. Tisztán láttam, hogy szőlőtőkét fűrészelek, csiszolok, olajozok, éreztem a bőrömön a fa ráncait, hallottam a hangokat. Láttam, ahogy fürdetem a kész darabokat a napfényben, ahogy szertartással avatom őket valódi női, támogató amulettekké.
Reggel furán ébredtem. Soha életemben nem készítettem semmit, ami abból következett, hogy rémes a kézügyességem. És mégis. Magam sem értettem, de teljesen egyértelmű volt, hogy aznap körbekérdezek, hol lehet szőlőtőkét kapni.
Két nap múlva a férjem csiszológépével, fűrészével, fúrójával álltam a kert közepén. És pontosan tudtam, hogy mit csinálok. Hallottam, aztán már énekeltem is munka közben a mantrákat és valami olyan flow-állapot hullámzott át, hogy alig tudtam abbahagyni a készítést. Csupa természetes anyagot használtam, nem bántottam a fát, inkább kerestem a milyenségét, lenolajjal kentem a végén, olykor ásvánnyal bújtattam, pamuttal akasztottam fel. Habár a függők nem lettek művészi alkotások, mégis számomra volt a legmeglepőbb, hogy egy percig sem volt kétségem afelől, amit csinálok, annak értelme van.
A hetek alatt egyre több függő készült, aztán már nem csak nyakba, de karra, bokára akasztható is. Rengeteget elajándékoztam, amikor úgy éreztem, tudom, ki a tulajdonosa. Később árulni is kezdtem, fillérekért és mindig is hangsúlyozva, ezek nem szépek, hanem... valahogyan... jók.
Tegnap úgy döntöttem összegyűjtöm egy részét a visszajelzéseknek. Ilyeneket kaptam:
"Kis menedék, apró támasz."
„Amikor megláttam, rögtön felismertem. Mintha regi ismerosok lettunk volna. Meg a siras is kerulgetett, szoritotta a torkom, ahogy eros energiak aramlottak felem az amulettbol. Nagyon onazonos, szeretem hordani, halas vagyok erte.”
"Egy régóta esedékes elengedésben segített."
„Ha az alkotója a kezein keresztül a lelkét adja, az maga egy teremtés. Isten teremtménye alkot, így a mű is csak isteni eredetű lehet. Ezt pedig a szívcsakránk és a torokcsakránk között viselve magunk is kapcsolódunk a Teremtőhöz. Nálam a kapcsolatteremtés, felelősségvállalás és az isteni szeretet, elfogadás metszéspontján. Hála és köszönet a földi közvetítőnek!”
"Szeretem ahogy megtalálja a helyét a szívgödrömben, az Imára összetett kezek helyén, a mellkasomon, ahogy erősíti a szívcsakrámat."
"Elsősorban tetszik. Jó érzés ha viselem. Nyugodtabb vagyok, ha rajtam van."
"Mintha egy testrészem lenne."
Azért gondoltam, hogy megírom ezt a történetet, mert néha egészen vad dolgokat üzen a belsőnk, aminek látszólag szinte semmi értelme sincsen. De máshonnan nézve, nagyon is van. Pár éve még jót kacagva legyintettem volna a hasonló sugallatokra, ma már kicsit sem érdekelne az sem, ha az összes függő a nappalinkban marad. Persze nagy hálával tölt el, hogy mind több találja meg a tulajdonosát. De a lényeg, hogy én elvégeztem a munkát, aminek éppen ideje volt, boldogsággal, szeretettel, ez számít.
***
Nézd meg, hátha téged is megszólít valamelyik.