Szende Gabriella

Köszönöm, hogy hagytál gyűlölve szeretni

2018-12-04

November 21-e volt. 15 év, 9 költözés, 2 gyerek. Elment. Minden összeomlott. De Mariann ott volt. Barát, lelki társ. Vagy inkább még több.

Köszönöm, hogy velem voltál azon a napon, amikor összetört a világ, és segítettél lélegezni.

Köszönöm, hogy ahelyett, hogy azzal a hamis dologgal vigasztaltál volna: „meg sem érdemel téged", csak némán átöleltél, és hagytál sírni bármeddig.

Köszönöm, hogy hagytál gyűlölve szeretni, szeretve gyűlölni, üvöltve fájni, nyöszörögve összeomlani.

Köszönöm, hogy százszor is végighallgattad a siralmaimat, sokkal tovább, mint ahogy én magamat bírtam hallgatni (pedig már nagyon untam önmagam hallgatni).

Köszönöm, hogy fogtad a kezem, és csendben vezettél, amikor leszegett fejjel botladoztam az úton.

Köszönöm, hogy szelíden szóltál, hogy érdemes volna néha felnéznem.

Köszönöm, hogy ott voltál, amikor kitisztult az ég, majd mikor újra kisütött a nap.

Köszönöm, hogy segítettél láttatni valódi arcomat.

Köszönöm, hogy itt vagy most is.

Köszönöm, hogy tudhatom, hogy itt leszel holnap is, meg minden másnap is.

És köszönöm, hogy én is itt lehetek neked ma is, holnap is, és minden után is.

Köszönöm a sok mangós zöld teát.

logo