Filmajánló

I origins - A szem tükrében

“A szem a lélek tükre.” Tartja a mondás is, és mint sok mondás, valódi igazság rejlhet mögötte. Ez a 2014-es tudományos fantasztikus romantikus drámafilm is ennek a felvetésnek az igazságtartalmát keresi. A filmben szereplő szerelmespár egyike spirituálisan gondolkozik az életről, a másik tagja pedig a tudományban hisz, ezáltal tudományos bizonyítékot keres az “igazságra”.
A filmben megnyilvánul a véletlenek szerepe, a sorsszerűség kérdése, az előző életek ideája, a lélekvándorlás lehetősége. 
“Lehet, hogy a szem valójában egyfajta ablak a lélekhez?”
Az egyik legelgondolkodtatóbb mozzanata a filmnek, amikor a szerelmes lány ránéz a fiú által kísérleti állatként használt féregre, és valami hasonlót mond: “Amíg nem adtál szemet ennek az állatnak, addig úgy élte az életét, hogy azt tekintette valóságnak, amit érzékelni tudott. Addig nem tudta, hogy van körülötte valami egészen más is.”
Valahogy az emberek is így lehetnek a spirituális világgal. Attól még, hogy valamit nem értünk, nem tudunk érzékelni, nem jelenti azt, hogy nem is létezik.
(Karakas Kolina)

Stigmata

Nem szoktam horror se thriller fimeket nézni.
Az izgalmas részeknél ugrálok a székben, és le akarom tépni az ülés karfáját.
Amikor megláttam anno a film előzetesét, biztos voltam benne, hogy ezt a filmet soha nem fogom megnézni.
Milyen jó, hogy nem ez történt...
Ebben a filmben vannak véres jelentek, és "ördögűzős" megszállott pillanatok - amik valóban ijesztőek -, mégis ez csupán a felszín, amitől én sokadik alkalommal is el tudok vonatkoztatni.
Miért?

Azért, mert olyan mély humánum van benne, annyira emberi és a hit, a vallás és Jézus tanítása témában olyat mutat meg, ami számomra szívhez szóló... a lelkem nyelvén beszél.
Nem szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit írok, hogy ahogy halad előre, szépen kibontakozik a fordulatos történet, aminek a végén megkapunk egy darabot az élet értelméről.
Legalábbis velem ez történt.
(Háger-Veress Ákos)

Tick, tick... BOOM!

"Fear or love baby..."  Mi van, ha egész életedben úgy érzed, hogy nincs elég időd... és elmész 36 évesen. Éppen akkor, amikor megteremtetted azt, amit egészen addig kergettél... De már nem látod az emberek arcát, akik átélik a csodát, amit Te alkottál... Félelemből, vagy szeretetből? Élj szeretetből, hogy sokáig maradj...
(Sőtér Sarolta)

Palm Springs

Ez a film két éve akkora szenzáció volt, mintha mindenki elfelejtette volna az Idétlen időkig-et. Pedig!
Egy egész kevés kvantumelmélet, rengeteg abszurd helyzet és a kérdés az időhurkon, meg a változás állandóságán túl: ha végtelen idő állna a rendelkezésedre és bármit megtehetnél következmények nélkül, mit tennél? És meddig?
(Pintér Luca)

K-pax 

A történet egy pszichiátriai osztályon játszódik Prottal, egy fura, frissen bekerült alakkal és a terapeutájával a főszerepben. Prot elmondása szerint egy másik planétáról érkezett a földre, vizsgálódni ezen az izgalmas helyen, amit így klasszifikál: az evolúció korai fázisa, a jövő bizonytalan.
Elgondolkodtató mély dialógusok hangzanak el, amelyek felvetik a kérdést, hogy mégis ki normális, ki érzi jól magát, mi az élet értelme? 

Prot víziója egy külső nézőpontból világít rá világunkra, általunk megszokott furcsaságaira, úgy ahogy eddig nem tűnődtünk el rajta.
Az Ő megérkezésével felfordul a világ az osztályon, és a Terapeuta életében. 
A legkedvesebb pillanatom, amikor a Jeff Bridges által játszott pszichiáter beszélget Prottal, aki azt mondja neki: Tudja Mark, intelligens ember létére elég gyakran ismétli meg az Önhöz intézett kérdéseket. 
A másik,  amikor az egyik beteget Prot 3 próba elé állítja, azt ígérve, ha ezt a 3 próbát kiállja, szabad lesz. A beteg fellelkesül, hisz' semmire sem vágyik jobban, mint kikerülni az osztályról. Az első kettő meg is történik, mire Prot azt mondja: A harmadik, hogy el kell fogadnod, hogy itt töltöd el az életedet. 
Traumáról, annak a feldolgozásáról, a földi élet értékeléséről/értékességéről, gyógyulásról, és végül a tiszta vágy erejéről szól nekem a film. 
(Háger-Veress Ákos)

Samsara

El lehet-e fojtani vágyakat következmény nélkül? Egyáltalán el kell-e? Mi van, ha a spirituális fejlődés olyan utakon visz keresztül, amelyekre nem
számítottunk, amelyek nem olyan „szépek”? Megúszható-e az önazonosság, a saját tapasztalat, az élmény az úton, elébe vághatunk-e saját magunknak?
Tipikusan az a film, ami minden nézőben mást szólít meg... hosszú, a tempója lassú, de megéri.
(Somogyi Eszter)

Életrevalók

Úgy spiri, hogy nem az. Úgy humoros, hogy vérkomoly. Úgy igaz, ahogy van. Egy igazi remekmű, fantasztikus színészi alakításokkal.
Pár órányi Élet, amiből nem tudunk kimaradni. Ajánljuk... mindenkinek!
(Somogyi Eszter)
(Jajj, ez hatalams kedvenc, ahgy Omar nevet, az mindent visz! - Luca)