Szende Gabriella

A füttynyelvnek a jó széljárás olyan, mint a mobiltelefonnak a térerő

2019-01-17

A füttynyelvet hegyi pásztorok használták olyan helyeken, ahol hatalmas völgyek választották el a hegyeket egymástól, nagyon tagolt volt a domborzat, nagy volt a hangelnyelés, és ezért ki kellett találni egy olyan kommunikációs módot, amellyel egymást nem is látva tudtak hírt adni magukról, segítséget kérni. Füttynyelv tehát ott alakult ki, ahol az emberek egymástól elszigetelten éltek, és ahol az akusztika, a domborzat, a széljárás lehetővé tette ezt a kommunikációs módot. Azt is mondhatnánk, hogy a füttynyelvnek a jó széljárás, a megfelelő domborzat olyan, mint a mobiltelefonnak a térerő. 

Éppen a mobiltelefon az, ami miatt a füttynyelv lassan a feledés homályába vész. Ez ellen tesznek, például a Kanári-szigetekhez tartozó vulkanikus spanyolországi Gomera szigetén, ahol a helyi füttynyelvet, a silbo gomerót kötelezővé tették az általános iskolában. Az itteni füttynyelv a guancsok idejéből maradt fent. A guancsok voltak a Kanári-szigetek első ismert őslakosai, körülbelül i. e. 1000 és 100 között érkezhettek a szigetcsoportra. Évszázadokon keresztül hagyományozták át a generációk a silbo gomerót, amelyet jelenleg több mint 22 000 ember használ.

Válaszul az izolációra, sok nép kifejlesztette saját beszédnyelve füttymegfelelőjét. Gomera szigetén kívül füttynyelvet használnak még például Törökországban, Görögországban, Pápua Új-Guineán, Vietnámban, Guyanában, Kínában, Japánban, Szenegálban, vagy a mazateco indiánok Mexikóban. Jelenleg mintegy 60-70 füttynyelvet használnak világszerte, de ezek közül csak tizenkettőt tanulmányoztak tudományosan.

Gomera domborzatilag elég tagolt, a hegyből kiinduló nagy szurdokvölgyek szabdalják fel, ezért silbadorok (füttyös emberek) a füttynyelvet, a silbót (spanyol, silbar: fütyülni) távolsági kommunikációra használták, amellyel akár 10-15 kilométeres távolságba is tudtak üzenni. Az emberi beszéd sajátossága, hogy nem messzehordó, ennélfogva alkalmatlan arra, hogy nagy távolságokban, főleg zaj esetén, csupán a beszédhangokkal kommunikálni tudjunk. A magas hang irányérzékeny, a mély pedig nem, azaz a magas hangról meg tudjuk állapítani, hogy melyik irányból érkezik. A fütty hangmagassága átlagosan 1000 és 3000 Hz között mozog, ahol az emberi hallás sokkal érzékenyebb és szelektívebb. Természetes körülmények között a háttérzaj magasabb frekvenciákban gyenge (kivéve szeles idő esetén), tehát a jel és  zaj aránya jobb, mint 6 dB 1 km esetében, és ez elég ahhoz, hogy tisztán lehessen hallani. A magasabb hangot a levegő jobban elnyeli, mint a mélyet, az emberi fül viszont a magas hangra érzékenyebb.

Amelyet a magyar emberek gyakorolnak, az egy tagolatlan, folyamatos fütyülés. A füttynyelvek tagoltak, tehát a nyelvi elemeknek megfelelő különböző füttyjelekből állnak, amelyek nagyjából egy-egy szótagnak felelnek meg terjedelemben. A silbo a spanyol nyelv hangkészletét alakítja át, a magánhangzókat és a mássalhangzókat különböző magasságú füttyök helyettesítik; a mássalhangzókat négyféle fütty kombinációival fejezik ki, míg az öt magánhangzó kétféle füttyből alakul ki. Ezeket variálják, és a füttyjeleket siklófütyüléssel kötik egymáshoz. Az, hogy a hangzónyelv sokkal alkalmasabb arra, hogy a gondolatainkat differenciáltan közöljük, fogalmazzuk meg, ne csak redukált formában, ahogy ezt a füttynyelv lehetővé teszi, mutatja az is, hogy míg csupán 60-70 féle füttynyelv van, míg 4000 beszélt nyelvet tartanak nyilván. Egyik kommunikációs mód sem ér fel a beszédhangokból építkező nyelvnek a kifejezési lehetőségeivel.

A füttynyelv megértése összetett folyamat. Bár az őslakosok a silbo anyanyelvi szintű művelői, a füttyjelek sorát kétszer-háromszor megismétlik, a hallgató partner pedig a jelek mellett a „szövegösszefüggésekre” is figyel, az adott helyzetben általánosan használt szavak, a körülmények és a percepció alapján dekódolja a jeleket. A mindennapi kommunikáció során elsősorban felszólításokra, kijelentésekre és válaszadásra használják a füttynyelvet, de a spanyol nyelv szókészletének bármelyik tagját füttyé tudják alakítani. A füttyjelek megkülönböztetésében fontos a hangmagasság, szaggatottság vagy az összefüggő hangzás. A hangsúly tehát inkább az „előadásmódon” és a kontextusokon van. Több, a füttynyelv nem tonális formáin végzett, a perceptualitás vizsgáló teszt megmutatta, hogy a jó silbadorok (füttyös emberek) felismerik a nyelvük fonémáit más nyelvek hangjeleiben.


Azoknál a népeknél, ahol a fütyülést nem csupán jelzésre vagy a jókedv kifejezésére használják, hanem kommunikációra, a folyamat ugyanazt az agyi területet hozza működésbe, mint a beszéd. Sokféle jelet értelmezhet agyunk nyelvként. Kutatók megfigyelték, hogy a silbo gomero képzése és az erre való figyelés során, a baloldali halántéklebeny aktív, csakúgy, mint a beszéd és a beszédhangok felfogása során. Ez az agyi terület tehát nem csak a hangok beszédként való felfogásáért, értelmezéséért felelős, hanem bármilyen nyelvi kommunikációnak felfogható jel kiadásakor illetve befogadásakor. Ám a fenti megállapítások csak azokra vonatkoznak, akiknek a füttynyelv anyanyelvként épült be kommunikációs rendszerükbe, akik csak hallják, de nem értik a füttynyelvet, azoknál nem. Ugyanakkor az emberi agy bal féltekéjének régiói függetlenül a jel fajtájától képesek alkalmazkodni a jelek felfogásához. A kutatók azt is megállapították, hogy a silbo gomero használatakor a baloldali halántéklebeny mellett más agyi területek is aktivizálódnak, így például a frontális lebeny, amely a siketek jelbeszédének használatakor működik (Corina, Carreiras, Lopez, Rivero 2005). A halláskárosultak csupán néhány alacsonyabb frekvenciát képesek érzékelni és szájról olvasni. A jelentés egyidejű megértéséhez számos vizuális és hangjel észlelésére, befogadására van szükség, és egy erős kontextus megteremtésére: az agynak figyelembe kell vennie az adott szituációt, körülményeket, a beszélővel való viszonyt, az időbeliséget, a beszélő partner visszacsatolását.

A füttynyelv a nyelvi fejlődés és a kultúra vizsgálatát más szemszögből láttatja: így például egymástól látszatra távol álló dolgokat kapcsol össze, mint például az ökológiai környezet, az elszigetelt feltételek, a hallási rendszer és a kulturális sajátosságok.

Érdekes megfigyelés az is, hogy azoknál a népcsoportoknál, ahol a füttynyelvet az anyanyelvvel együtt tanulja a gyermek, ott az emberek többségének abszolút hallása van.

A füttytechnikára és a dekódolási stratégiára támaszkodva bármelyik beszélt nyelvből ki lehet alakítani füttynyelvet. A nyelvészek a füttynyelv kétféle kialakulását jegyezték fel: a tonális nyelvek (pl. hegyvidéki mazateco), ahol a füttyfrekvencia fő hullámsávjának hangmagasságszintje jellemzi a fonémák összetételét: ebben az esetben a fütty a szupraszegmentális (hangterjedelem, hangerő, időtartam) jellegzetességeken alapul, és főként a beszélt nyelv alaprezgésszáma határozza meg. A nem tonális nyelveknél, mint például a silbo gomero alapjául szolgáló spanyol, a fütty tiszta frekvenciája főként a szegmentális nyelvi jeleket, azaz a beszédhangokat, szavakat adja vissza: a különböző magánhangzókat különböző hangmagasságszinteknél bocsájtja ki a fütyülő. Azok a gyermekek, akik a füttynyelvet aktívan használó közösségbe születnek, anyanyelvük mellett a beszédtanulással egy időben sajátítják el a füttynyelvet is.

A teljes írás a szerzői jog védelme alatt áll. Bármilyen átvételhez a szerző aláírással ellátott, írásos engedélye szükséges.

logo