ITT, AZ EVERNESS MAGAZINBAN MUTATKOZIK BE KIEMELT KOMMUNIKÁCIÓS PARTNERÜNK TOMEK NOÉMI ÉS AZ ÖRÖMVILÁG CSAPATA, AKIK HÉTRŐL HÉTRE IZGALMAS TÉMÁKAT HOZNAK NEKÜNK. MOST ÉPP A határhúzással kapcsolatban kapunk gondolkodnivalót.
Mert hiszek az önfejlesztésben, és mert coachként, mestertrénerként, szervezetfejlesztőként a munkám mások fejlesztése, sokat foglalkozom a határhúzás témakörével. Pszichológiai értelemben az, hogy tudjuk, mi a saját felelősségünk és mi az, ami mások felelőssége egy kapcsolódásban, elengedhetetlenül fontos. A törekvés, hogy kiegyensúlyozott, boldog életet élhessünk, mára az egyik legerősebb törekvésünk, melyhez jó, ha tudjuk, hogyan húzzuk meg határainkat. Hosszasan lehetne róla írni, hisz rengeteg aspektusból vizsgálható, ám itt arról osztok meg néhány gondolatot, ami nekem is fejtörést okozott hosszú éveken keresztül: a NEM-et mondás képessége bűntudat nélkül.
Miért okoz problémát sokaknak, hogy nemet mondjanak? És ha egyszer megteszik, miért kapcsol be a bűntudat, az önmarcangolás, az önbüntető mechanizmus? A magyarázat – mint annyiszor – itt is a gyermekkori szocializációban rejlik.
Minden, amint tanítottak nekünk, gyermekként belénk kódolta, hogy életünket korlátozó szabályok vezérlik: mit nem illik, mit nem szabad. Mondhatni a kultúránk adottsága, hogy még felnőttként is dolgoznunk kell az egészséges önbizalmon, az önérvényesítésen és azon hitrendszerek száműzésén, hogy elismerni önmagunkat nem dicsekvés, hanem az önszeretet egyik fontos eleme.
Aki azt veszi észre, hogy a NEM-et mondás ütközésbe kerülhet, inkább „beáll a sorba” megadva magát a fizikai vagy szóbeli támadás félelmének, és reméli, hogy mások így majd elfogadják, befogadják, szeretni fogják. A félelem a megvetéstől, kirekesztéstől, magánytól, bántástól olyan erős bennük, hogy inkább elviselik, ha mások kihasználják őket, ha túlterhelődnek, ha mások baját, felelősségét, feladatait is ők cipelik.
Úgy vélem, felvállalni saját magunkat, véleményünket, kiállni magunkért, hangot adni annak, ami nekünk nem jó és NEM-et mondani, ha nem bírjuk, ha nem akarjuk, igenis fontos! Ha magunkban tartjuk azt, ami sért, bánt, ha CIPELJÜK MÁSOK TERHEIT, az hosszú távon saját magunk elárulásához vezet, kiégéshez, elmagányosodáshoz, saját céljaink megvalósításának háttérbe szorításához.
Ha mersz önmagadra hallgatni abban, hogy mi a jó Neked, észre fogod venni, hogy a határaidat Te húzod már, amelyek többé nem korlátok lesznek, hanem lehetőségek, hogy az lehess, aki vagy. Szabad és boldog!
Antóny Kornélia
coach, mestertréner, szervezetfejlesztő, gazdaságpszichológiai szakértő
Kornéliát megtaláljátook júniusban az Örömvilág helyszínen!