A tenor- és szopránszaxofonos, fuhunt és számos más fúvós hangszert – közöttük egy önmaga által tervezett, a fuvola mechanikáját a furulya természetesebb hangzásával ötvöző zenei eszközt – is megszólaltató Dresch Mihály a magyar népzenéből táplálkozó muzsika egyik legkimagaslóbb művelője, a hazai dzsessz- és világzene emblematikus alakja.
A Dresch Quartet 1984 óta óta járja következetesen és magabiztosan a saját útját a magyar népzene és az afroamerikai dzsessz egyéni – a zenekarvezető és a mindenkori tagok által közösen kialakított – ötvözetével. Elhivatottság a zenei koncepcióban, tisztelet és alázat a források iránt, kiemelkedő művészek, friss és klasszikusnak számító Dresch-szerzemények, sztenderdek Dresch-módra – mindezek együttese nyújtja azt az élményt, amit a kvartett koncertjeinek közönsége minden esetben az újszerűség élményével gazdagodva tapasztalhat meg.
Dresch Mihály pályafutása a hetvenes években indult. Az első jelentős formáció, amelynek alapítója és évekig meghatározó tagja volt, a Binder Quintet. A mára teljesen kiforrott, egyéni ízű, első hallásra felismerhető játékstílusa, fantasztikus improvizációs technikája már ebben a korai korszakában kivívta a szakma és a közönség elismerését.
Később megalakította saját quartetjét, amelyben a magyar szabad és improvizációs dzsessz összes jelentős zenésze megfordul(t): Baló István, Benkő Róbert, Grencsó István, Lajkó Félix, és sokan mások. Állandó tagja Szabados György zenekarának, a MAKUZ-nak, valamint a jól ismert Csík folkzenekarnak. Számtalan nemzetközi fesztivál, koncert, jam session kiemelt résztvevője.
Egy vele készült interjúban a következőt olvashatjuk: „Számomra a művészet még önmagáért van. Akár a természet. Ha valaki érzékeny rá, láthatja, hogy mennyire gyönyörű. Ha valaki nem, akkor simán keresztülhajt rajta a dzsipjével.” A művészethez való viszonyulása, annak hitele és ereje elsősorban abból a szemléletmódból származik, hogy a zenét sosem produkcióként, hanem az életének esszenciájaként éli meg. Egy olyan önkifejezési formaként, nyelvként tekint rá, ami azonos az érzéseivel, gondolatiságával. Mondanivalója a zene által bontakozik ki, elsősorban a hangok sokféleségével fejezi ki saját történetét és élményvilágát. Mesterien képes annak érzékeltetésére, hogy miként szerethető egyszerre a legtisztább dzsessz és a hagyományos parasztzene. Kuriózumnak számít a hazai dzsessz szcénában, ugyanis elsőként találta meg a kellő egyensúlyt aközött, hogy hogyan lehet egyidejűleg magyar, ám mégis korszerű zenét művelni. A dzsessz jobbára improvizatív, spontán muzsikájában mesterien oldja fel a népzene közösség igényeihez és szokásaihoz kötődő zárt működésmódját. Mindez egy különös törekvést foglal magába: „Megtalálni a kötöttségnek és a szabadságnak az arányát, az a legnehezebb feladat. Hogy a lelkiállapotom ne csapjon át olyan muzsikálásba, ami teljesen improvizatív, mert ha az alapvető bázis kicsúszik alólam, akkor nem az jelenik meg, amit szeretnék.”
A különböző zenei műfajok sajátos összehangolásában fontos szerepet játszik a magyar zenei kultúra tisztelete és szeretete, továbbá a dzsessz több, mint száz éves történelmében rejlő tartalmiság felé tanúsított hódolat. Wynton Marsalis Pulitzer-díjas afroamerikai zeneszerző, klasszikus- és dzsessztrombitás megfogalmazása jól tükrözi e műfaj esszenciáját: „A dzsessz olyasmi, amit a feketék találtak ki a legbensőbb gondolataik
kifejezésére. Szerintem ez a legnehezebben játszható zene és ez adja leginkább vissza az egyén személyes érzelmeit a nyugati zene történetében.” A Dresch Quartet ezt az érzékenységet ötvözi az erdélyi és magyar muzsika napjainkban már múlandóban levő lelkületével és lendületével. A formáció lemezeinek hangzásvilága a magyar népzene elemeire épül, persze mindez nem hangról hangra történik. Bizonyos dallamtípusok azért kerülnek feldolgozásra, mert valamelyest képesek kapcsolódni a dzsessz által kifejezett érzelmi síkhoz. Darabjaikat hallgatva nyilvánvalóvá válik, hogy a zene egész embert kíván, beleértve azt is, hogy honnan jön és milyen körülmények között él. Ez szólal meg a hangszereken.
A Dresch Quartet tagjai:
Dresch Mihály (fúvós hangszerek)
Kovács Ferenc (trombita, hegedű)
Szanday Mátyás (bőgő)
Baló István (dob)