Az egyszerre budapesti és Hyderabad-i (India) székhelyű művész az ezeréves indiai karnatikus zenei hagyományok aktualizálására tesz kísérletet a legújabb, legmodernebb elektronikus zenei formák használatával: Progresszív zeneisége életben tartja az ókori karnatikus hagyományt, annak esztétikai szempontjait és az abban rejlő érzelmi és szellemi tartalmakat.
A Dél-Indiában elterjedt hangzásvilág többé-kevésbé mentes mindenféle külső hatástól, s szinte kizárólag a Sza, Ri, Ga, Ma, Pa, Dha és Ni hangjegyek különböző kombinációiból létrejövő dallamokra fókuszál. Nagyon kevés hangszert használnak, s azok elsősorban éneket kísérik, ugyanis a karnatikus zene középpontjában az istenségekhez szóló odaadó dalok állnak. Shivacult alkotásaiban ezeket a dallamokat szólaltatja meg, méghozzá elektronikusan szintetizált elemek kíséretében.
Projektjében a drone ambient és a psybient stílusát ötvözi a náda jóga filozófiájával: Ez az ősi indiai metafizikai rendszer azon az előfeltevésen alapul, miszerint a kozmosz nem más, mint egy hangos rezgés, Nāda. A Harshavardhan Sreedhar által kínált pszichedelikus és egyben spirituális dallamok olyan érzékelési jelenségekké válhatnak, amelyek eszközül szolgálhatnak az átalakuláshoz, lehetővé téve ezáltal a szellemi, testi és lelki szenvedéseken való túllépést. Egy olyan sajátos stílus megalkotásával kísérletezik, amely képes visszaadni, „lefesteni”, illetve zeneileg újraalkotni egy bizonyos hangkörnyezetet, ami magában foglalja hallgatójának belső terét is. Mindezt az eszközök sokféleségével valósítja meg:
Szerzeményeinek jellemzője a lassú vagy közepes tempó, valamint a ritmushangszerek, zörejek, a természetből vett hangok, motívumok alkalmazása. Dallamai meditatív jellegét pedig, a drone zenei stílushoz illeszkedően, mindig egy harmonikus vagy monofonikus effekt vagy kíséret nyújtja, ugyanis egy hang vagy akkord minden esetben folyamatosan szól egy-egy mű alatt. S mindezt tovább fokozza a vizualitás szintjén is: Fellépéseit gyakran megfűszerezi egy-egy szimmetriára épülő, organikus formákat idéző hipnotikus képanyag kivetítésével is.
A multimédiás művész egyik legfontosabb törekvése egy olyan spirituális atmoszféra megteremtése, ami lehetővé teszi a befelé fordulást, a belső hangokra és bölcsességre való figyelést. Meggyőződése, hogy a zene egyszerű és hatásos módja annak, hogy figyelmünket befelé irányítsuk és kibontakoztassuk a beteljesedés és belső béke élményét. Kompozíciói felépítésekor figyelembe veszi a zene misztikus természetének aspektusait és hatásait, s a meditációs gyakorlatok elősegítéséhez az abban rejlő átalakító erő megragadására tesz kísérletet. Sokunk számára ismerősen cseng a mondás: „A zene megnyugtatja a fenevadat.” Igaznak bizonyul(t) ez például a kobrák, a nagymacskák és az elefántok esetében. S igaz ez az emberi elmére is. Az indiai filozófia szerint az emberi szenvedés oka nem más, mint hogy életünkben az elmét és annak érzékleteit követjük. Az elménk szokásos és örökölt vagy karmikus működési mintái (tudatlanság, ego, kötődés, ellenszenv, halálfélelem), rátelepednek igazi valónkra, a kiterjesztett tudat békességére, a Purushára, Shíva és Shakti egyesülésére, az istenire.
Alan W. Watts A zen útja című írásában kiválóan összefoglalja, hogy az indiai civilizáció és gondolkodás számára a legkorábbi időktől kezdve alapvető mitológiai témaként jelenik meg az önfeláldozás és az átalakulás aktusa, amelynek révén Isten életet adott a világnak, az emberek pedig az ő példáját követve újra egyesülnek az Istennel. A világ teremtésének aktusa megegyezik a beteljesülés aktusával, az élet feladásával, mintha a világegyetem egész története olyan játék volna, amelyben a megkapott labdát mindig azonnal tovább kell adni. Így a hinduizmus alapmítosza szerint a világ voltaképpen isten, aki bújócskát játszik, önmagával. Az Isten az önelosztás vagy önfeledés aktusával teremti a világot, melynek révén az Egyből Sok lesz: Az egyetlen Színész egyszerre számtalan szerepet játszik. Végül azonban ismét visszatér önmagához, hogy elölről kezdje a darabot, melynek során az Egy a Sokba, a Sok pedig újból az Egybe vész.
A zenére pedig eme átalakulás egyik módjaként tekintenek, méghozzá fizikai, mentális, érzelmi és a pszichológián túlmutató értelemben. Egy olyan különleges eszközzé válhat minden tudattal rendelkező élőlény számára, ami elősegítheti a gyógyulást és tudást, mivel a zenehallgatás folyamatában képessé válhatunk saját rezgési frekvenciáink átrendezésére. A zene kiváló technika a hangulat, a viselkedés, a hozzáállás megváltoztatására. A Shivacult által kínált hangzásvilág a béke és harmónia mindenki számára hozzáférhető nyelvét közvetíti, s ebben rejlik vállalkozásának átalakító ereje.