Nem azért vagyunk itt, hogy tökéletesen megvilágosodott lényekké váljunk, hanem hogy tapasztaljunk.
A félelem, a bánat, a fájdalom, az öröm, a szeretet, azaz az érzelmek, és az érzelmek áramlása, amiknek nap mint nap részei vagyunk, elhatalmasodhat rajtunk. Szerencsére a spirituális eszköztárban olyan módszerek is vannak, amelyek segíthetnek nekünk, amikor egy számunkra kellemetlen állapotba kerülünk. Egy négylépcsős folyamatot felhasználva visszatérhetünk a jelen pillanathoz, az örökkévalóhoz, az egyetlen pillanathoz, amiben valaha is voltunk.
Ezt a négylépcsős folyamatot használhatod bármikor, amikor úgy érzed, nem tudsz igazodni a valósághoz, elveszítetted a kapcsolatod a természettel, vagy egy olyan állapotot élsz meg, amit nem kedvelsz, mint például a félelem, a frusztráció, a szomorúság vagy a bizonytalanság. De jó szolgálatot tehet akkor is, amikor túrtelheltnek érzed magad.
Add meg magad!
A megadás nem jelent egyet a lemondással. A megadás valójában itt azt jelenti, hogy tudatosítom és elfogadom az adott helyzetet. Aminek ellenállunk, az továbbra is fennál. Az elfogadás és megadás hasznos gyakorlat lehet a nehéz pillanatokban.
A megadásnál, mint egy külső szemlélő, megfigyelem a helyzetet, a helyzettel kapcsolatos érzéseimet, ezután megpróbálom elfogadni, hogy ez a helyzet történik, és én így vagy úgy érzem magam benne. A tapasztalat így válik tudatossá.
Aztán megvizsgálom, hogy miért történik ez velem. Vagy éppenséggel a helyzet rámutat: „azt hittem, hogy már feldolgoztam ezt a problémát”.
Miután az érzéseimet és a helyzetemet tudatosítottam, úgy döntök, hogy megadom magamat, és elfogadom, ami abban a pillanatban történik velem. Fontos, hogy ne ítélkezzünk saját magunk felett; sem a szituációban tapasztalt érzéseink, sem pedig a cselekedeteink felett!
Ahhoz, hogy hatékonyan alkalmazhassuk ezt a megadási szakaszt, a lehető leginkább el kell távolítanunk magunktól az érzéseket. Próbáljunk megfigyelő-tudatosság módban maradni.
Kérj segítséget!
Segítséget kérhetünk az univerzumtól, Istentől, az angyaloktól, az útmutatóktól, a magasabb éntől – nem igazán számít, milyen címkét használunk. A szabad akarat törvényét soha nem lehet megtörni, ezért kérés nélkül nem kaphatunk segítséget.
Egy párbeszéd megkezdése az univerzummal vagy a magasabb énnel az egyik leghatékonyabb és legharmonikusabb módja annak, hogy a dolgokat mozgásba hozza az életünkben
Bízz az univerzumban!
A harmadik lépés az univerzumba vetett bizalom. Ez talán a legegyszerűbb lépésnek tűnik, és mégis az egyik legnehezebb, hogy ténylegesen alkalmazni tudjuk. Ez azt jelenti, hogy miután „leadtuk a rendelést” az univerzumnak, azaz segítséget kértünk, kifújjuk magunkat, és nyugodtan várakozunk. Bízunk abban, hogy a válasz, segítség megérkezik. Nem kezdünk el aggódni, nem engedjük, hogy kétségek kezdjenek bennünket gyötörni, hanem csak nyugalommal és bizalommal várunk.
Válaszd a szeretetet!
Most, hogy már megadtuk magunkat a helyzetnek, segítséget kértünk az univerzumtól, és bizalommal vagyunk felé, hogy teljesíti kérésünket, választhatjuk a szeretetet. Ez a folyamat utolsó lépése. Amikor a szeretetet választjuk, akkor visszatérünk valódi, örökkévaló természetünkhöz, és tudatosan választjuk a magasabb frekvenciájú létállapotot.
Számos módon választhatjuk a szeretetet, például a természethez való csatlakozással, a lélegzetre való összpontosítással, a legmagasabb szenvedélyünk követésével, vagy azzal, amivel igazán szeretünk foglalkozni. Például jógaórára megyünk, időt töltünk egy barátunkkal, zenélünk vagy elolvassuk a kedvenc versünket. Amikor követjük a boldogságunkat, elképesztő dolgok válnak lehetővé, minden jó dolgot könnyebben áramoltathatunk magunkon keresztül.
A szeretet választása segít gyorsabban átalakítani és megújítani magunkat, és ezzel a választással még mélyebben lélegezhetünk, miközben bízunk abban, hogy az univerzumnak küldött kérésünk teljesül.