Pintér Luca

Spirituális zsákutcák 1 - A megérdemelt szenvedés

2022-01-17

Ismerősek ezek a mondatok? Hányszor hallottuk már és vajon hányszor vetettük oda, csak úgy? 

Ezt magának csinálta, megérdemli. 
Ez a karmája, megérdemli.
Mert előző életében másokat bántott, most csak ezt kapja vissza, szóval megérdemli. 

Nagyon gyorsan szögezzük le, hogy nincs megérdemelt szenvedés. Az átlagember igazságérzete a mai napig Hammurapi szemet-szemért elve körül forog, ha nem lennének azóta más törvényeink, félkezű, félszemű, fogatlan emberekkel lenne tele a világ. És jól meg is érdemelnék, ugye! Minden indulat közül az igazságérzetünket a legnehezebb megfékezni, főleg, ha számunkra valami egyértelmű, ám az igazságszolgáltatás (ami inkább jogszolgáltatás), mást ítél, mint ami az igazságérzetünket kielégítené. 

A csaló fél ne vihesse el a lakást, és eztán legyen boldogtalan egész életében, ez a minimum. A pedofil kerüljön börtönbe és tegyék azt vele, amit ő tett a gyerekekkel. De csak egy lájtosabb közlekedési helyzetnél is a vétkes fél "megérdemelné, hogy rárohadjon a műanyag lakat", és ez csak a legkevésbé erős vágy irányába.  

Ha teljesen lecsupaszítjuk, akkor mindössze az Élet, a Karma, a Sors - kinek mi - igazságosságába vetett hitünk megjelenését várjuk el, egyszerűen látni akarjuk a következményt. Nem teszek semmit, ami bosszúnak tűnhetne, de azért remélem, megkapja azt, amit érdemel.

De hát honnan tudhatnánk, hogy ki mit, miért érdemel?

Bármennyire ismerünk is valakit, nem tudhatunk róla mindent. Nem láttuk a teljes útját addig a pillanatig, amikor a megérdemli szó vagy gondolat megfogalmazódik bennünk, mégis olyan könnyen adja magát. Általában akkor mondjuk, amikor valakit valamilyen baj ér. Elhagyták, balesetet szenvedett, valami rossz dolog történt vele és a legkevésbé akkor, amikor sikerei vannak. Akkor inkább az a kérdés, hogyan lehet, hogy ő, aki érdemtelen, mégis milyen jól járt, milyen jól él. Elég csak egy irritálóan közlekedő influenszerre gondolni, már horgad is az igazságérzet, bár valószínűleg egyszer sem hallottuk senki szájából, hogy szegénynek előző életében biztosan nyomorult élete volt, csak ezt adja vissza...

Számtalanszor látni olyan kommentet akár bántalmazottról szóló poszt alatt, hogy biztos megérdemelte. Vagy valaki panaszkodik, hogy rosszul érzi magát a párkapcsolatában és jön a jótanács, hogy te szakítottad, szagoljad. Ahogy a együttérzés sem jelenik meg, úgy a segítő szándék sem, megérdemelted, tűrd. És hányszor halljuk ezt spirituális úton járó ember szájából? Néha talán többször is, mint a nem úton járótól. 

                                               


Ebből a fajta ítélkezésből talán a leginkább károkozó az, amikor valakit fizikai erőszak ér, és együttérzés vagy kézzelfogható segítség helyett azt kapja, hogy de hát ezt bevonzottad. Te tehetsz róla. Előző életedben biztosan te bántottad őt, csak visszaadta. Ez a spiri ego egyik jellemző megnyilvánulása, ahol az ítélkező személy a bántott fél fölé helyezi magát, mert ő már tudja, hogy van karma - ám azt mégsem képes értelmezni. Egy bántott félnek EBBEN az életben együttérző támogatásra van szüksége, arra, hogy higgyenek neki és az esetleges jogi lépésekre, nem arra, hogy biztosan te vagy az oka. Ha magát az eseményt feldolgozta, meggyógyult, esteleg lezajlott egy tárgyalás, valóban foglalkoznia kell azokkal az okokkal, amik eddig vezettek, de azt nem az előző életében kell keresni. Nem véletlenül törlődnek az emlékek, nincs vele dolgunk. Ez az élet számít, ezek a tettek, és ezek következménye.

A Buddha Négy Nemes Igazságának első igazsága, hogy a születés, az öregség, a betegség, a halál, a szomorúság, a kesergés, a fájdalom, a bánat és kétségbeesés - tehát maga az élet szenvedés. 
Aki szerint tűrni kell és elfogadni ezt, valószínűleg nem olvasta tovább a tanítást, mert a Második és Harmadik Nemes Igazság szerint ennek a szenvedésnek oka van és az bizony MEGSZÜNTETHETŐ, ám sehol nem hangzik el, hogy azt mosolyogva tűrni kell. 

Kiss Balázs Kunó az Everness Nomádon ezt egyszerűen rövidre zárta: a szenvedésre addig van szükség, amig meg nem értjük, hogy nincs rá szükség. 

Nekünk, akik abban a különösen áldott helyzetben vagyunk, hogy van késztetésünk, intelligenciánk és lehetőségünk spirituális úton járni, különösen nagy a felelősségünk abban, hogyan viselkedünk embertársainkkal és más szenvedő lényekkel, elsősorban önmagunkkal. Nem vagyunk szentek és buddhák sem, tehát teszünk olyat, ami nem feltétlenül a helyes cselekedet és szándék ösvényén található. Amikor szerintünk valaki megérdemli a szenvedést, és ebben az állapotában hagyjuk, azzal nem csak neki, de önmagunknak is ártunk, hiszen nem gyakoroltunk együttérzést és hagytuk, az egonk odacsapjon valakire, aki már egyébként is szenved. Ha már annyira hiszünk a karmában, nem merül fel, hogy ezért szintén jár majd valami?...

                                               everness_karma_torvenye_2022

Megnéztük már közelről, miért tartunk éppen ott az életünkben, ahol? Miért vagyunk abban a helyzetben, amiben, vagy találtunk rá kifogást? És mi egyébként is lehetünk genyók, mert előző életünkben... 

Igen, lehetünk és persze viselhetjük annak következményeit is vagy felelősséget vállalhatunk tetteinkért legalább annyira, hogy rálátunk mit teszünk, tudatosítjuk magunkban, majd a helyes szándékkal és fáradhatatlan törekvéssel változtatunk a ezeken. Mert annyiban hagyni, és nem törekedni - ez a valódi szenvedés. Amit egyikünk sem érdemel. 

A spirituális felelősségvállalásról pedig majd legközelebb. 

Korábbi cikkeinket itt találod:
2. Foglalkozz önmagad ismeretével, meg az utaddal napi 24 órában és már el is tévedtél
3. A spiriturizmus
4. A pénz rossz, értem?