Másokkal való kapcsolataink befolyásolják a hangulatunkat. Gyermekeink, partnerünk, munkatársaink, szüleink, testvéreink, de még a szomszédaink is segíthetnek abban, hogy jobban érezzük magunkat. Vagy még rosszabbul.

Ismerős vagy barát?

Főleg fiatalon tudjuk nehezen meghatározni egyes emberekről, hogy vajon a barátunk-e vagy csak az ismerősünk. De számít-e egyáltalán? A válasz természetesen: igen.

Nemcsak a barátok fontosak az életünkben, hanem az ismerősök is, mindkettőre szükségünk van. Az új ismerősökkel például új stratégiákat és kommunikációs stílusokat tanulhatunk meg és gyakorolhatunk.

Az ismerősök és a barátok közti különbség a beszélgetés és a kommunikáció módjáról ismerszik meg leginkább. Beszélsz az illetővel személyes, bensőséges dolgokról? Kérsz tőle tanácsot? Jön felőle segítség, és te felismered-e, ha neki van szüksége segítségre, ott vagy-e neki?

Ha a fenti kérdésre a válaszok: nem, ismerősek titulálhatod az illetőt. A barátság az intimitásról szól, a legbensőbb érzések, gondolatok megosztásáról, amely persze sebezhetővé tesz, de mivel a barátság egyik alappilére a bizalom – és a másik oldalról a diszkréció –, a sebezhetőség már nem is sebezhetőség. A bizalomhoz tartozik az őszinteség, és még egy nagyon fontos alappillér: az elfogadás. A barát úgy és olyannak fogad el, amilyen vagy. A barátod tehát úgy ismer, ahogy egy ismerős biztosan nem.

1. lépés: rajzoljunk!

Most rajzold meg a kapcsolati körödet! Fogj egy ceruzát és egy papírlapot, rajzolj egy kis kört a papír közepére, és írd bele: „én”. Ez lesz az „énkör”. Ezután rajzolj egy másik kört a kicsi köré, körülbelül két centiméterre, és egy harmadikat a második köré. További köröket is hozzáadhatsz később, ha szükség lesz rá.

Ezután gondolkodj azon, kik azok az emberek, akik fontosak számodra. Az ő nevüket írd be az énkörödhöz eső legközelebbi körbe. Látod? Ők azok, akik közvetlen „körülötted” vannak. A távolabbi kapcsolatok kerülnek a második, harmadik, tehát a külső körökbe, attól függően, hogy milyen közel állnak hozzád. Barátod, anyukád barátja, férjed, feleséged, gyerekeid, csoporttársad, fodrászod, csaposod, munkatársad, terapeutád, orvosod, a sarki zöldséges – mindannyiunknak lehet helyük valamelyik körben. A múltból és a jelenből is írhatsz be neveket.

Csak azért, mert a kapcsolat közeli, még közel sem jelenti azt, hogy pozitív! Sőt éppen a legközelebbi kapcsolataink közül kerülnek ki a leginkább stresszesek, és pontosan ezek a kapcsolatok, amelyeket ezzel a módszerrel szeretnénk feltárni.

Tehát csak azért, mert valaki a húgod vagy anyukád, még nem jelenti azt, hogy a belső körben kell írnod a nevét. Családtagjaink olykor életünk perifériáján szerepelnek, vagy egyáltalán nincsenek is benne az életünkben, de ez ebben gyakorlatban nem bűn vagy szégyellni való, hanem tény. Lehet, hogy szeretnénk ezen változtatni, lehet hogy nem. Ha igen, akkor ez a gyakorlat segíthet kitalálni, hogyan tudunk változtatni.

Lehet, hogy pontosan tudod, kit hová tegyél a rajzon, de az is lehet, hogy elakadsz, és hosszasan kell gondolkodnod. Segítség lehet, ha megnézed az üzeneteidet, az e-mailjeidet, a Facebook-fiókodat. Az is segíthet, ha válaszolsz a következő kérdésekre:

Kivel töltötted együtt a hétvégét? Kivel dolgozol? Ki bosszantott a leginkább a héten? Kivel töltötted heted legértékesebb, legszebb pillanatait?

Ha valaki, aki közel állt hozzád, vagy valamiért jelentősége volt az életedben, de már nincs az élők sorában, tedd őt is a körök egyikébe.

Hasonlóképpen, ha a múltban közel álltál valakihez, de már többé nincs az éledben, eldöntheted, hogy szeretnéd-e ezt a személyt valamelyik gyűrűbe helyezni. Ez a hálót csak te látod, itt most nincs lájk, nincs hozzászólás, nincs helyes vagy rossz válasz, jó vagy rossz döntés. Az a fontos, hogy légy őszinte! Most igazán megteheted.

A Facebook-barátok valódi barátok-e?

Ez egy költői kérdés, és nyilván tudod is rá a választ. De azért néhány mondatot mégis megér a kérdéskör, mert ezzel érintjük a barátság következő alappillérét.

Az egymás közötti barátságok gazdag, többdimenziós tapasztalatok, amelyeket jórészt az ugyanazon a helyen való együttélés jellemez, és amelynek fontos része a másik testbeszédének ismerete. Igen, ez valóban lényeges, mert ahogy a mondás tartja: szavak nélkül is megértik egymást. A jó és a rossz tapasztalatok, érzések, gondolatok megosztása nemcsak verbális lehet, hanem metakommunikációs is, és gyakran egy figyelmes, erre érzékeny barát hamarabb ismeri fel, hogy gond van, mint mi magunk.

Az online barátok valódiak, de nem helyettesítik a hús-vér barátokat. Az online találkozás nem nyújt ugyanolyan mélységet. Egy virtuális beszélgetés befejezése egyetlen kattintással lehetséges, könnyű feladat. Az igazi felelősség, befektetés és „elszámoltathatóság” csak akkor van ott, ha ugyanazt a levegőt lélegezzük, ugyanabban a szobában. Vajon szemtől szembe mikor merne valaki véleményt formálni egy celebnek, hogy elhízott, elhagyta a párját vagy drága utazásra költ, főleg olyan stílusban, ahogyan ezt egyesek teszik a posztok hozzászólásaiban. El bírjuk képzelni, hogy az utcán sétálva egy ismert emberhez odamegy valaki, és szemébe mondja ugyanazt, amit a közösségi hálón leírt? Aligha.

Ugyanez vonatkozik a virtuális barátokra is. Lehetséges, hogy valódi gondoskodást és intimitást tapasztalhassunk az emberekkel az interneten keresztül? Talán. De van különbség! Az biztos, hogy nagyszerű erőforrások lehetnek, ha új kommunikációs stílusokat vagy megoldási stratégiákat akarunk kipróbálni. Arra is nagyon jó, ha azon eddzük magunkat, hogy képesek legyünk a minket ért egysoros kritikákat szelektálni, és a nem átgondoltakat, a számunkra nem meghatározót figyelmen kívül hagyni. Vagy esetleg arra, hogy rájöjjünk, mennyire nem lényeges, ha egy kiposztolt képünk nem kap elég lájkot.

2. lépés: Jöjjön a négykérdéses játék!

Nézd először az énkörhöz legközelebb írt személyeket, és minden egyes emberrel kapcsolatban tégy fel négy kérdést, és írd le a papírra a nevük mellé!

Ne feledd, hogy az első körbe írt kapcsolatoknak nem kell olyanoknak lenniük, amelyekben jól érzed magadat! Gyakran a stresszes, legfájdalmasabb kapcsolatok a legfontosabbak, és éppen ezek vezetnek például lehangoltsághoz, pszichés vagy pszichoszomatikus betegségekhez.

Íme a négy kérdés:

1. Hogyan jellemezném a kapcsolatot?

Vizsgáld meg a kapcsolatot egy kicsit! Gondolj arra, hogy mit csináltok együtt, többnyire hogyan kommunikáltok egymással (szemtől szembe, üzenetben, e-mailben vagy telefonon). Milyen gyakran látjátok egymást, és miről beszélgettek általában, milyen témákat tárgyaltok meg? És melyek azok, amelyekről nem beszéltek? Hogyan változott a kapcsolatotok az idővel? Jobbá vált, rosszabbá? Eltávolodtatok egymástól, vagy éppen ellenkezőleg: közelebb kerültetek egymáshoz? Hogyan érzed magad, amikor arra gondolsz, hogy látod ezt a személyt? Ki kezdeményezi a kapcsolatfelvételeket? Hogyan kezdődnek a találkozások/kapcsolatfelvételek, és hogyan végződnek?

2. Mit szeretek a kapcsolatban?

Gondolj arra, mi hiányozna, ha többé nem volna ez a személy az életedben! Erre nehéz válaszolni, ha a kapcsolat tele van konfliktussal, vagy fájdalmat, csalódást okozott az illető. Próbálj meg emlékezni arra, hogy a kezdetekkor mi kapcsolt össze benneteket, illetve azt is felírhatod, hogyan vélekednek olyanok, akik szeretik ezt a személyt, még akkor is, ha te magad nem érzed így.

3. Mit nem szeretek ebben a kapcsolatban?

Mitől érzed magad szomorúnak, dühösnek vagy csalódottnak, mi okoz fájdalmat ebben a kapcsolatban? Ha nem találsz semmit, amit nem szeretsz, ez is figyelmeztethet! Senki sem tökéletes, itt talán valami egyensúlytalanság lehet. Ezen érdemes elgondolkodni, és ha most nem is megy, később tanácsos visszatérni ehhez a kérdéshez és személyhez.

4. Mit szeretné másként kezelni az adott kapcsolat tekintetében?

Mit változtatnál meg, hogy a kapcsolat jobb legyen a számodra? És mi az, ami egyáltalán nem zavar, még akkor sem, ha a kapcsolat minősége semmit sem fog változni?

A válaszok alapján képet kapsz arról, hogy melyek a mérgező kapcsolataid. Eldöntheted, hogy lehetőséged van-e vagy akarod-e egyáltalán elvágni ezt a kapcsolatot, elengedni a kapcsolattal járó feszültségeket, feldolgozni a veszteséget, vagy belevágsz-e a kapcsolat minőségének javításába.

Ugyanígy tehetsz azért, hogy a pozitív hatású kapcsolataidat megerősítsd: ha azt látod, hogy te teszel bele kevesebb energiát, odafigyelést, akkor bele tudsz tenni többet, ha pedig úgy érzed, a másik az, aki kevésbé figyel oda a kapcsolat megőrzésére, megbeszélheted vele. Ez is jó próbája lehet a barátságnak.

Az írás Cindy Goodman Stulberg – Ronald J. Frey: Feeling Better című könyvéből, a The Mindful World cikke alapján készült.