Fodor Réka

Erdélyi énekes, táncos, ütőhangszeres, aki a hagyományos, ősi éneklésmód és a modern hangkísérletezés között egyensúlyoz. Kíváncsisággal kutatja a tér és a hang kapcsolatát, a környezeti, természeti hangok, az emberi tapasztalatok, kapcsolatok, mozgások inspirálják.

Előadásában és tanításában eszközei a radikális improvizáció és a határaink felfedezése és túllépése, annak érdekében, hogy többet tapasztaljunk és testesítsünk meg önmagunkból.

"A hangokkal adok, a hangok által érzem magam szabadnak és teljesnek. A hangok, amikor dallammá állnak össze, vezetnek és áramlanak, mint egy patak. Szelíd tánccal járnak, az út vége még láthatatlan. A forrás emléke, a mélység lényege él bennük. A zenében nincs megérkezés, csak folyamatok, a pillanatok állandó összefonódása, jelenlét, időtlenség.

Legmélyebb valóságomat fejezem ki a zenével, de ugyanakkor keresem a csendet, ahová a hangom visszatérhet, és ahonnan újjászülethet. Szeretném a zenével simogatni és vezetni, hangot adni az élet áramlásának, hangot adni közös forrásunknak. Nem a fizikai célok irányába mozdulni, hanem egy természetes életmód, egy olyan jelenlét felé, ahol más minőségben, az anyagi valóságon túl találkozhatunk.

Utazásaim során a zene nyelvén adtam hangot annak, aki vagyok. Mindenhol szívesen fogadtak és elfogadtak, mert az emberek nem úgy tekintettek rám, mint valaki másra, hanem mint valakire, aki ugyanazt a nyelvet beszéli, ugyanabból a származásból származik. Sok nehézséggel kellett szembenéznem az idők során, amelyek lassan összekovácsolódtak azzá a Rékává, aki most vagyok.

A zenén és az éneklésen keresztül élem meg a tiszta jelenlétet, ahol hallhatom magam és hallgathatom, tanúja lehetek a teremtés folyamatának. Megnyílik egy varázslatos tér, az egység tere a megszólaló zenével. Meggyőződésből érzem magam arra hivatottnak, hogy az így szerzett tapasztalatokat továbbadjam. Szakmai életemben csodaként élem meg, amikor a hangokon keresztül betekintést nyerhetek lelkünk mélységeibe és magasságaiba."

Kodályt idézve:
"Akiknek tehetségük van, kötelesek azt a legmagasabb fokig fejleszteni, hogy társaiknak a legnagyobb szolgálatot tehessék. Mert minden ember annyit ér, amennyit társainak javára, amennyit hazájának szolgálatára tud tenni. Az igazi művészet az emberiség felemelkedésének egyik legerősebb eszköze, és azok, akik minél több ember számára elérhetővé teszik, az emberiség jótevői!"