Kovács Adrián

Először talán akkor tudatosítjuk és ismerjük fel erőnket, amikor csecsemőként felmerül annak gondolata, hogy átfordulunk a másik oldalunkra és megmozdul a testünk. Játékos tanulás indul mosolygós sikerélménnyel, néhány koppanással. Majd kisvártatva lábra állunk és joggal érezzük, hogy miénk a világ. Merész kalandorként fedezzük fel a világot. Eközben megtanuljuk tudatosabban használni izmainkat, hangunkat. Úgy gondolhatjuk urai vagyunk a testünknek és akaratunknak. Kezdjük felismerni a határainkat, környezetünk ránk gyakorolt hatását, hogy mire vagyunk képesek és mire nem. A környezetünkben lévők ezt óvó, vigyázó, esetenként szigorú figyelemmel kísérik, melynek köszönhetően megtanuljuk, mi az ő határuk. Mi az, amit szerintük szabad és lehet. Elveszíthetjük hangunkat, őszinte reakcióinkat, érzelmeinket.

És ezt generációról generációra örököljük. Kitartó önismereti munkával és fókusszal felismerhetőek azok a hiedelmek, családi minták, melyek a saját rendszerünknek terhessé váltak. Ezek nevén nevezése, elengedése felszabadító hatású.

Vizualizációval, testfókuszú folyamatokkal színesített workshopomra hívlak, melynek során felismerheted mennyi és milyen nehézségű terheket cipelsz. Lágyan kapcsolódhatsz a benned lévő erőhöz. Megtapasztalhatod, miként íródik a transzgenerációs minta a családban, és betekintést kapsz ezek oldási lehetőségére.

Mozgékony, szabad, áramló, könnyed, kötetlen. Az első lélegzetvételtől ezáltal kapcsolódunk azzal a térrel, amiben jelenleg él a testünk. Légzés során aktívan gyakoroljuk a szabad beengedést és a könnyed elengedést, adást - lehet. Játékos könnyedséggel kapcsolódunk a lehet állapotához, mely olyan természetességgel vesz minket körbe, mint a levegő. 

A levegő talán az egyik legspirituálisabb elem. Összeköttetést biztosít az anyagi és szellemi világ, a föld és ég között. Nem véletlen, hogy több meditációs gyakorlás úgy kezdődik, hogy a levegő útját figyeljük.

Gyere, gyakoroljunk együtt!

A körforgás, a lent és fent. Élvezem ezt a képet egyben látni és nem beleragadni a lentbe, vagy a fentbe. Valahogy úgy, ahogy a víz is teszi. Rendkívül alkalmazkodó elem. Az edénybe öntött víz felveszi az edény formáját. Ha elkezded melegíteni, akkor légneművé válik, majd lecsapódik máshol és ha úgy adódik megszilárdul. Nem ragaszkodik a térhez. A víz elem részecskéi egy kitartó és alázatos táncot, játékos mulatságot tartanak az itteni térben. Hasonlóan ahhoz, mint amikor mi magzatok voltunk.

A víz misztériuma, hogy az élet határmezsgyéjén van, könnyen magyarázható azzal, hogy vízben fogantunk. Vízben élünk itteni életünk kezdetén. Folyékony halmazállapotból sűrűsödünk testté. Óceánisztikus állapotunkban természetesebb az egységállapot, lelkünk ki-és bejár a fizikai testből. Belakja azt. Különösebb megerőltetés nélkül kapcsolódunk az egységgel. A víz olyan, mintha folyamatosan az itteni létet meghatározó tér-idő-gravitáció határán mozogna. Van olyan halmazállapota, amikor látszik, van amikor nem.

Hívlak egy a lágy és transzformatív meditációba, ahol megélheted a feltétel nélküli egységállapotot.