Családi örökségek - a szex és az életkor

• mit hozunk otthonról - intimitás kifejezése, szeretetnyelv
• hogyan lehet megváltoztatni a tudatalattinkba ivódott mintákat
• küzdelem az önbizalomhiánnyal
• a ki nem mondott dolgok ‘szóvá tétele’

Mindenki más-más ‘csomaggal’ érkezik egy kapcsolatba, vagy ha most nem kapcsolatról beszélünk, más-más csomag alakítja a szexualitását.

    Én 19 éves korom körül szembesültem először azzal, hogy az intimitás egy családon belül más is lehet, mint amit addig láttam. Sem a szűkebb, sem a tágabb családomban sem volt ‘divat’, hogy egy pár a gyerekek előtt megsimogatta a másikat, csókot sosem láttam, puszit is ritkán. Közös nyaralás egy barátom szüleivel - kuncogás, félreérthetetlen hangok a zuhanyzóból…
Ki látta meztelenül a szüleit? Volt együtt fürdés? Mi volt a szeretetnyelve apának, anyának?

Az első lépés - mint szinte mindig - a felismerés. ‘Nem vagyok olyan, mint az anyám! … Jesszum, pont olyan vagyok, mint az anyám!... Leülni, végig gondolni, hogy mit hozhatunk az intimitás területén otthonról? A szeretetnyelv az érintés volt, vagy esetleg a kaja, a pénzjutalom, tárgyak ajándékozása, stb…?

Ha olyan a családban a viszony, akkor beszélgessünk anyuval, apuval arról, hogy ők mit láttak otthon, milyenek voltak egymással a nagyszüleink, vagy akár a dédszüleink. Ha jobban megértjük azt, hogy hogyan ‘gurult’ tovább a családban a mit és hogyan csinálunk’, akkor jobban megértjük végül, hogy hogyan jutottunk oda, ahol mi most vagyunk, miért vagyunk olyanok, amilyenek, miért reagálunk dolgokra úgy, ahogy.

Ha már felismertük, ideje, hogy elkezdjünk más ‘mintákkal’ is megismerkedni, amihez az kell, hogy ne csak nézzünk, de Lássunk is. Filmekben, barátokkal, ismerősökkel közös eseményeken, de még bevásárlás közben is, hogy a párok hogyan viselkednek egymással, hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ha van olyan, amiről azt érezzük, hogy vágyunk rá, ‘ilyenek szeretnénk lenni, én is szeretném ezt megélni, átélni’, akkor kezdjünk hozzá.

Persze mindehhez az kell, el tudjuk fogadni saját magunkat, és azt, hogy ‘szerethetők’ vagyunk. Ha ez nincs meg, akkor a szex is tele lehet állandó kételyekkel ‘tényleg én kellek, tényleg kíván, vagy csak ‘rajta van a bugi, és én vagyok kéznél’.
Sokszor láttam, hogy a ‘szex egy szükséges dolog a párkapcsolathoz’ - beszéltem olyan párokkal, ahol a feleség azt tanulta az anyjától, hogy egy héten egyszer ‘engedjen’, és akkor minden rendben lesz, mert ez kell a férfinak. Hát, nem volt rendben, mert már az ‘engedés’ szó is nagyon gáz, mert benne van, hogy ‘el kell tűrnie’, szó sincs arról, hogy neki is jó lehetne. Érezte, hogy lehetne másképp is, csak nem tudta hogyan, és biztos volt abban, hogy vele van a baj.

A szexben nincs olyan, hogy ‘kell’ - semmit nem ‘kell’ a másik kedvéért megcsinálnunk. Persze van olyan, hogy eleinte - akár a belénk épített gátak, gátlások miatt - a legártatlanabb dolgokra is nemet mond valaki, ezeket finoman, okosan lehet változtatni, de azt nem szabad elfelejteni, hogy mindenkinél máshol vannak a határok.

Pl.: pelenkás bácsi

Önismeret…

Hogyan tehetjük ‘szóvá’, hogy mit szeretnénk?

Először is saját magunknak kell merni ‘bevallani’, hogy erre és erre vágyom… utána lehet megpróbálni bevinni a párkapcsolatba.
Itt persze visszaköszön ugye a kommunikáció, az időzítés, a mód, és hogy valóban Ismernünk kell a másikat.