Meditáció – Eszköz egy beteljesült létezéshez

Pszichológiai szempontból mondhatjuk, hogy a meditáció egy megváltozott tudatállapot, de aki rendszeresen meditál, az tudja, hogy valójában a meditáció éppen a tudat megváltozott állapotait (vritti szarupjam) szünteti meg, így a meditáló képes megtapasztalni a tiszta tudat állapotát, amikor a figyelem nem fókuszál semmilyen tárgyra és nem is azonosul semmilyen alannyal.

A meditáció egyáltalán nem nehéz vagy nehezen elsajátítható. Mindenki tud meditálni, csak a legtöbb embernek kezdetben nehézséget jelentenek a testi korlátai vagy az elméje állapota, amit a csapongás és a koncentráció hiánya jellemez. Az elme csapongása, a gondolatok zaja nem kizáró ok, hanem egy ideig természetes velejárója a gyakorlásnak, mondhatni ez a meditáció része. Már ezekből a gondolatokból is sokat tanulhat a gyakorló, közelebb kerülhet az önismerethez és az önmegvalósításhoz is, hiszen csöndben ülve végre feltörhetnek az elfojtott érzelmek vagy éppen teret nyerhetnek a kreatív, új gondolatok.

A meditáció felé nem a gondolatok kizárása, legyőzése és az elmével való harc visz, hanem éppen mindenfajta belső küzdelemnek, ellenállásnak az elengedése, ami nem egy aktív dolog. Nem egy olyan tett, amit a hétköznapok során megszoktunk, hanem inkább egyfajta megadás a jelennek. Az elmét akaratlagosan nem lehet megállítani, hiszen már a megállítás gondolata is az elméből származik, ugyanaz a forrása, amit elvileg ki akar oltani. Amint megszűnik az ellenállás (ami maga az egó) a pillanattal szemben, elfogadunk minden külső ingert, testi érzetet, gondolatot, úgy ahogy van, a meditáció magától létrejön és a változó elme változatlan háttere (a Tudat) megmutatkozik. Az elme magáról elcsöndesedik, és a figyelem, tudatosság nem keveri össze magát többé az elmével (Jóga Szútra 1.1-1.4).

Mindössze a világtól kapott koncepciókból, viselkedésmintákból és más emberektől elhitt programokból, gondolatokból összerakott rendszer az elménk, személyiségünk, amivel tévesen azonosultunk. Pedig nem a valódi énünk, csak egy szemüveg, amin keresztül a világot nézzük. Végső természetünk nem a szemüveg, hanem a tudat, figyelem, a Látó (drástuh - látó, végső tanú, tudatosság). Az átma-vicsára (valódi én kutatása) és a dhjána (meditáció) segítségével elérhető ez a felismerés...